Fantomok nyomában

” Elkezdtem keresni tovább az alábbi kifejezésekre a hirdetésekben: köztartozás, adótartozás, terhelt cég. Újabb 27 találat az aznapi online számban. Íme a válság nyertesei: fantomizáló szolgáltatók. Egy óra alatt más portálokon több mint százat találtam, különbözőket…

Számításaim szerint több mint százmilliárd forint tűnik el évente így ebben az országban. Az esetek száma egyre növekvő mértéket mutat. Van, aki kicsiben csinálja, és pár milliós adóssággal adja el a cégét, de gyakrabban vannak, akik több százmilliót tüntetnek el így. Követeléskezelőként kérjük a képviselt hitelezőnk pénzét: az adós cég vezetője közli velünk, eladtam a cégem, keressék az új tulajdonost, nekem már semmi közöm hozzá. Keressük mi az új tulajt… De nincs ott, ahol az iratok szerint lennie kellene.

Naiv volt a magyar jogalkotás, amikor azt hitte, a csődtörvény módosításával kevesebb felszámolás lesz, és több csőd. Nem kell a csőddel bajlódni, sokkal egyszerűbb eladni a megroggyant céget, és alapítani egy másikat. Ez lenne a tiszta lap? Megkárosítani a hitelezőket, az államot, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna? Elcsépelt téma, hogy mennyi a felszámolás, de vérlázító, hogy tavaly közel azonos számú adószám-felfüggesztést és törlést hajtott végre az APEH, mint amennyi cégnél valós felszámolást rendeltek el. A hitelezők szerint mi lettünk Európa Balkánja, legalábbis az ő szempontjukból.

Fel kellene ébredni és megállítani a fantomizálási folyamatot, mert beláthatatlan károkat okoz. Nem csak a hitelezőknek, az államnak is. Meg kell állítani őket: nem szépen, csúnyán. Drákói szigorral, gyorsan, kemény büntetéssel, különben sosem lesz vége.

Mi fáj még? Az, hogy egy ilyen cégadásvételhez nemcsak egy fizetni nem akaró adós és egy fiktív vevő kell, hanem egy ügyvéd is. Hol a jog betartására esküdött ügyvéd felelőssége? Eszébe jut-e még az ügyvédnek, mit mondott az esküjében? „Hivatásomat az ügyfelem érdekében a Magyar Köztársaság Alkotmánya és jogszabályai szerint lelkiismeretesen gyakorlom.” Az ügyfél érdeke stimmel. És a többi? Szerintem rosszul emlékeznek az Alkotmányra. Mit gondolnak, amikor ugyanazon román, szerb, ukrán vagy éppen uram bocsá’ magyar vevőknek megcsinálják a tizedik, huszadik, harmincadik üzletrész-adásvételi szerződést? Azzal védekeznek, hogy üzletrészt eladni nem bűncselekmény. Nem is. De amikor többtucatnyi céget ugyanazon magánszemély vesz meg, akkor legalább az „életszerű-e” gondolat eszükbe juthatna, és onnan tegyenek becsületük szerint.

Tavaly kezdeményeztem, hogy a fantomizáló cégvezetők büntetőjogi felelősségre vonásának gyorsítása érdekében szülessen jogszabályváltozás: minden üzletrész-adásvételkor legyen kötelező tárgynapi mérleg vagy főkönyvi kivonat letétbe helyezése, leadása. Az iratokat ugyanis eltüntetik, így a hatóság is félkarú óriás. A mérleg segítségével nyomon követhető lenne, hogy az adós milyen állapotban adta el a cégét, és az is, ha valaki – mint a paprikát – kilóra veszi a veszteséges, eladósodott cégeket. A rendszer hagyja veszni a hitelezők által megtermelt milliárdokat, és nézi, ahogy a jogállamban, jogbiztonságban való hit ezer apró szilánkra törik. Beszélik, hogy a „cégátvétel” ára a vállalatban felhalmozott adósság értékének 10 százaléka. Mi a maradék 90 százalék? A z adós adómentesen, más megkárosításával szerzett vagyona, amelyről többségében nem számoltatja el senki.

Vörösmarty talán tévedett, amikor azt írta: „Pénz kell? Izzadj, járj utána, s lesz.” Hazánkban évi több ezer eladott cég vezetőjének nem kell futni a pénz után, egyszerűbb elvenni a másét. És lesz pénzük – a mienkből –, de izzadság nélkül.

A szerző a Direktinfo Követeléskezelő Kft. ügyvezetője
Szerző: Csatlós Csilla